Sosem csináltam még, és kóstolni sem volt szerencsém, így esett, hogy gyorsan begyúrtam egy pizzatésztát (kb 50 dkg liszt, 2,5 dkg élesztő, só, víz, és olaj hogy lágy tésztát kapjunk) és csak vártam, csak vártam h őméltósága megkeljen. Épp amikor már elfeledkeztem róla, láttam hogy elég pufók, így gyorsan kinyújtottam, és bőven megkentem tejföllel. A szalonnát kis kockára vágtam, és félig ropogósra pirítottam, majd ennek a zsírjában a karikákra vágott hagymát is megpirítottam. Előbb a hagymát, majd az illatos, ropogós szalonnát is ráterítettem, és betoltam a forró sütőbe.Pirosra sütjük, íme a remekmű:
És most jöjjön a desszert:) A keresztlányunk 4. szülinapjára készült...különleges meglepetést szerettem volna, és így dupla örömet szerezhettünk, barbi ehető ruhában:)
Nagyon nagy dilemmát okozott, hogy miként alakítsam ki a szoknya formáját...sütöttem egy kisebb kuglóf formában, egy keverőtálban, és egy kapcsos formában, 26 cm-esben kuglóf tésztát. Azért nem piskótát, mert stabilabbnak gondoltam ha kuglóftésztát sütök. A receptet Mirza tette közzé "Brigi kuglófja" néven fut. Tényleg szuper recept, köszönet érte:)
A krémen is soká gondolkodtam, anyukám (aki cukrász) azt tanácsolta, mindenképpen valami vajkrém alapú legyen, mert marcipán burkolatot csak ez nem olvasztja fel....de ééééén az okos,tapasztalt, és nagyon ügyes amatőr, mit nekem az anyai jótanács...és csináltam egy joghurtos, tejszínes zselatinos alapú ribizlis habkönnyű krémet. A három tésztát lapokra vágtam, és felfelé csökkenő átmérő szerint egymásra tettem, majd kenyérvágó késsel összefaragtam, hogy viszonyag sima felületet kapjak.
Már az elején elbizonytalanodtam, mert ahogy a lapokat összeillesztettem, az összes krém kijött az oldalán..atya ég, gondoltam, jó két centis piskótarétegek között két miliméter krém, elvétve néhány ribizlivel, mi lesz ebből..nagy nehezen felépítettem a tornyom...azaz a kupolám...vagy dombocskám..nevezhetjük akárminek, mert mindennek kinézett,csak ehető süteménynek nem. Inkább hajazott óvodások által készített, kézzel tapasztott kézműves termékre:)Ezért nem készítettem pillanatképeket sem, szörnyen nézett ki az az igazság:)
Próbáltam a külsejét bekenni a krémmel, de a győzött a gravitáció, hiába kentem fel az oldalára, az rendre lecsorgott..nem is küzdöttem vele, betettem a hűtőbe, és a zselatinra bíztam a dolgot..Másnap reggelre szerencsére a csinos halom összeált, megfogta a zselatin...a maradék krém az a hűtőben éjszakázott, alacsony fokozaton felvertem, és bekentem az oldalát is..így már rajta maradt..hagytam még egy kicsit dermedni, és elérkezettnek láttam az időt, hogy megismerkedjek a marcipánnal..1 kg-os kiszereléssel indultam, mert gondoltam a páromra is, folyton rájárt, és csipegetett belőle:)
Porcukrot szitáltam ,és azon nyújtottam ki, tényleg könnyű vele dolgozni...akár a gyurma...ne kérdezzétek milyen formákat nyújtottam, ovális lapokból csináltam a szoknyát, egyet előre simítottam, egyet pedig hátulról tapasztottam rá, ami függöny szerűen nyílt szét elöl. Csinálsz egy tetszőleges méretet, és formát, elképzelésed szerint, hozzáméred, és ami felesleg azt lecsíped...és el lehet maszatolni az illesztéseket. A díszítést illetően csak a képzelet, és a kézügyesség szab határt, nekem ennyi tellett:)
Szerintem elsőre egész jó lett:)Betettem a hűtőbe alukálni, de végig anyu fenyegetése zúgott a fülemben, miszerint reggelre el fogja olvasztani a krém a marcipánt...8kor kiugrottam az ágyból, és rohantam le megnézni, és....................igaza lett!ki hitte volna?!:D
A szoknya megadta magát, és olyan volt mintha lent a fodrok vízben álltak volna, a hátsó részen pedig lyukacskák jelentek meg...szerencsére volt még marcipánom, és gyorsan nyújtottam rá még egy leplet, előre pedig fodrokat rögtönöztem, a képen már az ünnepelt asztalán a tuningolt verzió:
Legközelebb viszont kizárólag vajkrémmel dolgozom, még ha nem is finom annyira, mert mint utóbb kierült, elválaszthatatlan páros:)
